Az elhízás kordában tartásának elsődleges kihívása a leadott súly hosszú távon történő fenntartása. Valójában egy diétát követően a leadott súly 80%-át visszaszedjük magunkra.1
Miért olyan nehéz lefogyni és nem visszahízni?
Dr. Arya Sharma, aki az orvostudomány nyugalmazott professzora és az Albertai Egyetem elhízáskutatási és kezelési programjának korábbi elnöke, meghívta Dr. David Macklint, aki a Torontói Medcan Klinika testtömeg-szabályozási programjának orvosigazgatója, hogy "Dr. Arya Sharma elhízással kapcsolatos jegyzetei” című blogjában osszon meg néhány gondolat erről a témáról.
Dr. Macklin itt beszél a 7 legjelentősebb tényezőről, amelyek hozzájárulnak a visszahízáshoz, és kitekintést kínál arról, hogy milyennek kell lennie a reális, hosszú távú testtömeg-szabályozásnak. Az eredeti bejegyzésre mutató hivatkozás itt található.
"A visszahízás fő oka a biológia. Az agy egy régi biológiai forgatókönyv miatt védekezik a fogyással szemben. Ha őseink lefogytak, az nem azért volt, hogy jól nézzenek ki egy esküvőn, és nem is a fürdőruhaszezon miatt. Akkoriban a fogyás vagy betegség, vagy a megszakadt élelmiszerellátás miatt következett be. Egyszerűen fogalmazva, a fogyás elleni védekezés a halál elleni védekezést jelentette.
Az elmúlt 30 évben megtudtuk, hogy csinálja ezt az agy. Az agy igazi szakértő 1) a zsírvesztés felismerésében, 2) a zsírvesztés elleni védekezésben, és 3) a visszahízás támogatásában. Az agy ezt a következőképp teszi:
a) fokozza az étvágyat – ami a kalóriabevitel motivációja
b) csökkenti az anyagcsere sebességét
Úgy tűnik, hogy a fokozott étvágy inkább bűnrészes a visszahízásban, mint a lassabb anyagcsere. A fokozott étvágy - fokozott evési motiváció formájában - megnövekedett összkalória-bevitelhez vezet, ami viszont visszahízáshoz vezet.
"A visszahízás következő gyakori oka a fogyókúrázással függ össze. Jegyezzük meg, hogy a fogyókúrázás nem hatékony módszer a visszahízás megelőzésére. Ehelyett a visszahízás megelőzését szolgáló három pillér a viselkedésterápia, a gyógyszeres kezelés és a műtét. Egyszerűen fogalmazva, annál nagyobb a hízás kockázata, minél "diétaszerűbb" a fogyást célzó módszer. Konkrétan:
a) ha a fogyást célzó erőfeszítés olyan csökkentett kalóriabeviteli vállalást foglalt magában, ami fenntarthatatlan volt.
b) ha a fogyást célzó erőfeszítésben olyan szintű és típusú erőfeszítés iránti elköteleződés szerepelt, ami fenntarthatatlan volt.
c) ha a fogyást célzó erőfeszítés nem fogadta el és foglalta magában a szórakozás, az étel, ital, a barátok, a szocializáció és az utazás értéke iránti tudatos elköteleződést.
A fogyáshoz használt módszer tartós betartása adja a legjobb előrejelzést arról, hogy elkerülhető-e a visszahízás. A fenti módszerek a program rossz betartását vetítik előre. Azt is megjósolják, hogy olyasvalaki esetében, aki túl sokat fogy, a fenntarthatónál kisebb testtömegre fogyva, a fogyást felül fogja írni a biológia.
Így meg is kaptuk a legjobb testtömeg meghatározását. Az ember akkor éri el a legjobb testtömegét, ha a fogyókúrázás ellentéte mellett kötelezi el magát. A legjobb testtömeget úgy deríthetjük ki, ha elkötelezzük magunkat 1) egy fenntartható kalóriaszint mellett, 2) amihez fenntartható erőfeszítésre van szükség, 3) miközben elfogadjuk a szórakozás, az étel, ital, a barátok, a szocializáció és az utazás értéke iránti vonzódásunkat. A legjobb testtömeg az a súly, amelynél szépen lassan akkor állapodunk meg, amikor egy olyan életmód mellett kötelezzük el magunkat, ami - a definíció szerint - fenntartható.”
"A visszahízás következő és meglehetősen rosszul értett oka az egyén általános környezetének tartós megváltozása. Egy gyakori aktuális példa erre az, hogy valaki egy irodában dolgozott, most pedig otthon dolgozik, vagy éppen fordítva: valaki otthon dolgozott, és most egy irodában dolgozik. Egy másik példa olyasvalaki, aki a fogyás során a fogyás céljából kerülte a magas kockázatú körülményeket, és most elkerülhetetlenül újra bekerül ezen körülmények közé. Például valaki, aki egy ideig csakis a fogyás céljából kerülte a társadalmi környezetet vagy az éttermeket. A fizikai és társadalmi környezetünk feltételei beindítják az étvágy,a tudatalatti evési motiváció biológiai válaszát. Ha megváltoznak a fogyás során tapasztalt feltételek, azt visszahízás követheti.”
"Ha a kezelést abbahagyják, a betegség visszatérhet. Kimutatták, hogy a bizonyítékokon alapuló viselkedésterápia, ha hosszú távon folytatják, védelmet kínál a visszahízással szemben."
"A visszahízás egyik nagyon alábecsült oka az egyénnek a "fogyási kudarcokat" követő reakciója. A gyakori fogyási kudarcok közé tartozik például 1) a renitens evési és/vagy ivási epizódok utóhatása, valamint 2) azok a csalódott pillanatok, amik a mérlegen a számunkra kedvezőtlen számok megpillantását követik. Hacsak nem részesülünk hatásos viselkedésterápiában, ezeket a kudarcokat gyakran negatív, önkritikus gondolatok és negatív érzelmek követik, ideértve az elkedvetlenedést is. Ugyanakkor az ember pontosan akkor van leginkább kitéve a visszahízás biológiai mozgatórugóinak, amikor alacsonyabb súlyban van, és ekkor a legvalószínűbb, hogy túlfogyasztást és kedvezőtlen mérlegeredményeket tapasztal. A visszahízás megértésének és kordában tartásának fontos része, hogy kiszűrjük és kezeljük ezeket a nem segítő jellegű kognitív válaszokat. Ismétlésül, valószínűleg ez a fogyás leginkább alábecsült nem biológiai komplikációja.”
"A hízás sok általánosan alkalmazott gyógyszer egyik lehetséges súlyos mellékhatása lehet. Egyes gyógyszerek gyakrabban okoznak hízást, mint mások, és e téren jelentős egyének közötti különbségek vannak. A visszahízást okozhatja egy hízásra hajlamosító gyógyszer adása, és ha lehetséges, azt olyan alternatív gyógyszerrel kell helyettesíteni, amely a testtömeg szempontjából semlegesebb hatású.”
"Végül létezik egy lista azokról a lelkiállapotokról, amelyek elősegíthetik a visszahízást. A legtöbb ember magától is érzi, hogy a stressz, a fáradtság, az alváshiány, a depressziós hangulat és az alacsonyabb aktivitási elősegítheti a visszahízást. Sok ember esetében, különösen akkor, amikor a testtömegük lecsökkent, ezen tényezők közül mindegyik fokozhatja a hiányérzetet, az evési motivációt, és csökkentheti az önszabályozási készségeket (önmérsékletet). Ha valaki visszahízik, elengedhetetlen, hogy minden egyes ilyen modulátor kiszűrésre kerüljön, és hogy felismerjük, hogy ezek bármelyikének változása miként vezethet magasabb kalóriabevitelhez és visszahízáshoz.”
Dr. Macklin egy fontos megjegyzést is hozzátesz e listához: "Miközben a biológia a legfontosabb és leggyakoribb oka a visszahízásnak, a többi ok az elsődleges okot még bonyolultabbá teheti.”
Dr. David A. Macklin, a Torontói Egyetem oktatója és a Torontói Egyetemen tanult családorvos. 2004 óta foglalkozik az elhízás gyógyításával. A Torontói Medcan Klinika testtömeg-szabályozási programjának orvosigazgatója, valamint a kanadai ACTION Tanulmány és a 2020. évi kanadai klinikai gyakorlati irányelvek felnőttek elhízásának kezelésére pszichológiai és viselkedési kezelési fejezetének társszerzője.
Dr. Arya M. Sharma, DSc (hon), FRCPC, az orvostudomány nyugalmazott professzora és az Albertai Egyetem (Edmonton, Kanada) elhízáskutatási és -kezelési programjának korábbi elnöke. Egyben az Albertai Egészségügyi Szolgálat elhízási programjának korábbi klinikai társelnöke. Több mint 500 tudományos cikk szerzője és társszerzője, és széles körben tartott előadásokat az elhízás és a kapcsolódó szív- és érrendszeri betegségek etiológiájáról és kezeléséről. Dr. Sharma orvosszakértőként rendszeresen szerepel a nemzeti és nemzetközi tévés és nyomtatott médiában, és egy széles körben olvasott blogot vezet az elhízásról a www.drsharma.ca címen.
