Gondoljon a mindennapi életünkre: legtöbbünk autóval vagy tömegközlekedéssel jár munkába. Felvonók és mozgólépcsők is vannak, hogy oda vigyenek bennünket, ahová mennünk kell, egyetlen csepp izzadság nélkül. Az irodai munka és a városi élet gyakran egyet jelent azzal, hogy többet és hosszabb ideig kell egy helyben ülnünk. Rengeteg ízletes étel és ital vesz körül bennünket, amelyekhez könnyen hozzájutunk. És nagyon sok dolog miatt kell aggódnunk, nagyon sok mindennel kell lépést tartanunk – akár a munkában, akár a magánéletben vagy a közösségi médiában. Tehát kevesebbet alszunk és többet stresszelünk.
De nem sokan vagyunk tisztában azzal, hogy ezek a dolgok hogyan kapcsolódnak az elhízáshoz. Ennek megértéséhez vissza kell utaznunk az időben.
„Egyél, vagy megegesznek!” Képzelje el, milyen lehetett 50 000 évvel ezelőtt a kőkorszakban élni. Őseink csupán azzal törődtek, hogy kalóriákat „kergessenek” vadászva, halászva vagy gyűjtögetve. Na meg azzal, hogy elkerüljék, hogy a nagy ragadozók napi betevő falatjává váljanak.
A táplálék szűkös volt, így a jól tápláltság nagyobb esélyt jelentett a túlélésre, és nagyobb esélyt a reprodukcióra. A siker záloga a sok zsírt, cukrot és sót tartalmazó táplálék begyűjtése volt. Ezért tanulta meg szervezetünk, hogy az energiában gazdag ételeket keresse, hogy átvészelje az éhezés időszakát.
"Az elhízás előfordulásának világszintű növekedése nem az akaraterő hirtelen elvesztésének az eredménye. Sokkal inkább a hízás egy természetes reakcióként értelmezhető abban a környezetben, amely gyorsabban változott, mint amihez a fajunk képes lett volna alkalmazkodni."
Most talán azt gondolja, hogy valóban teljesen mások vagyunk, mint amilyenek az őseink voltak. De a túlélést segítő rendszerek még ma is aktívak a szervezetünkben, és gyakran a tudatosságunktól függetlenül működnek.
Az élelmiszergyártók, szupermarketek, éttermek és ételelvitelt biztosító láncok már követik az ételekre vonatkozó preferenciáinkat. Óriási választékot kínálnak olcsó, finom és energiadús ételekből, amelyekben a só, a cukor és a zsír egyaránt megvan. Ez egy erőteljes kombináció az érzékeink számára – sokkal erősebb, mint amivel az agyunk fejlődése meg tud birkózni. Ezért nehéz ellenállni az étel csábító illatának, amely körülvesz bennünket.
Ne lepődjünk meg, hogy túlméretezzük az ételrendelést vagy
megtöltjük a bevásárlókocsit, még akkor is, ha nem vagyunk éhesek. A
szándékosan csábító ételeknek azért nehéz ellenállni, mert ezt a
képességünket számos tényező befolyásolja - többek között az
egyénileg eltérő genetika.
Tehát az elhízás előfordulásának világszintű növekedése nem az akaraterő hirtelen elvesztésének az eredménye. Sokkal inkább a hízás természetes reakcióként értelmezhető abban a környezetben, amely gyorsabban változott, mint amihez a fajunk képes lett volna alkalmazkodni.
650 millió
felnőtt él túlsúllyal, több mint 120 millió túlsúllyal élő gyermekkel és kamasszal együtt.
Modern környezetünkben számos olyan tényező van, amelyek az elhízás kockázatának tesznek ki bennünket. Ezeknek a tényezőknek nagy része az irányításunkon kívül esik, de szerencsére még mindig sok dolgot tehetünk. Ezek egyike a környezet átszervezése.
