A modern világ súlya: Hogyan befolyásolja környezetünk az egészségünket?
A világ, amelyben élünk, és az étel, amit elfogyasztunk, drámaian
megváltozott az idők során. Biológiánk azonban nagyrészt változatlan
maradt. Ez elhitetheti velünk, hogy az éhezés kockázatának vagyunk
kitéve, és arra késztet,
hogy energiában, sóban, zsírban és cukorban gazdag ételeket keressünk.
Gondoljon a mindennapi életünkre: legtöbbünk autóval vagy
tömegközlekedéssel jár munkába. Felvonók és mozgólépcsők is vannak,
hogy oda vigyenek bennünket, ahová mennünk kell, egyetlen csepp
izzadság nélkül. Az irodai munka és a városi élet gyakran egyet jelent
azzal, hogy többet és hosszabb ideig kell egy helyben ülnünk. Rengeteg
ízletes étel és ital vesz körül bennünket, amelyekhez könnyen
hozzájutunk. És nagyon sok dolog miatt kell aggódnunk, nagyon sok
mindennel kell lépést tartanunk – akár a munkában, akár a magánéletben
vagy a közösségi médiában. Tehát kevesebbet alszunk és többet stresszelünk.
De nem sokan
vagyunk tisztában azzal, hogy ezek a dolgok hogyan kapcsolódnak az elhízáshoz.
Ennek megértéséhez vissza kell utaznunk az időben.
A környezetünk 50 000 évvel ezelőtt
„Egyél, vagy megegesznek!” Képzelje el, milyen lehetett 50 000 évvel
ezelőtt a kőkorszakban élni. Őseink csupán azzal törődtek, hogy
kalóriákat „kergessenek” vadászva, halászva vagy gyűjtögetve. Na meg
azzal, hogy elkerüljék, hogy a nagy ragadozók napi betevő falatjává váljanak.
A táplálék szűkös volt, így a jól tápláltság nagyobb esélyt
jelentett a túlélésre, és nagyobb esélyt a reprodukcióra. A siker
záloga a sok zsírt, cukrot és sót tartalmazó táplálék begyűjtése volt.
Ezért tanulta meg szervezetünk, hogy az energiában gazdag ételeket
keresse, hogy átvészelje az éhezés időszakát.
Az élet megváltozott – a biológiánk nem
Most talán azt gondolja, hogy valóban teljesen mások vagyunk, mint
amilyenek az őseink voltak. De a túlélést segítő rendszerek még ma is
aktívak a szervezetünkben, és gyakran a tudatosságunktól függetlenül működnek.
Az élelmiszergyártók, szupermarketek, éttermek és ételelvitelt
biztosító láncok már követik az ételekre vonatkozó preferenciáinkat.
Óriási választékot kínálnak olcsó, finom és energiadús ételekből,
amelyekben a só, a cukor és a zsír egyaránt megvan. Ez egy erőteljes kombináció
az érzékeink számára – sokkal erősebb, mint amivel az agyunk fejlődése
meg tud birkózni. Ezért nehéz ellenállni az étel csábító illatának,
amely körülvesz bennünket.
Ne lepődjünk meg, hogy túlméretezzük az ételrendelést vagy
megtöltjük a bevásárlókocsit, még akkor is, ha nem vagyunk éhesek. A
szándékosan csábító ételeknek azért nehéz ellenállni, mert ezt a
képességünket számos tényező befolyásolja - többek között az
egyénileg eltérő genetika.
Tehát az elhízás előfordulásának világszintű növekedése nem az
akaraterő hirtelen elvesztésének az eredménye. Sokkal inkább a hízás
természetes reakcióként értelmezhető abban a környezetben, amely
gyorsabban változott, mint amihez a fajunk képes lett volna alkalmazkodni.
Változtasson a környezetén, hogy közelebb kerüljön a súlykontrollal
kapcsolatos céljaihoz
Modern környezetünkben
számos olyan tényező van, amelyek az elhízás kockázatának tesznek ki
bennünket. Ezeknek a tényezőknek nagy része az irányításunkon kívül
esik, de szerencsére még mindig sok dolgot tehetünk. Ezek egyike a
környezet átszervezése.
Irodalomjegyzék:
Appelhans BM. Neurobehavioral Inhibition of Reward-driven
Feeding: Implications for Dieting and Obesity. Obesity 2009;
17:640–647.
Morris R. Stranger in a strange land: an
optimal-environments account of evolutionary mismatch. Synthese
2018; 1-26.
Sumithran P & Proietto J. The defence of
body weight: a physiological basis for weight regain after weight
loss. Clinical Science 2013; 124:231-241.
Guyenet S. The
hungry brain. Outsmarting the instincts that make us overeat. New
York: Flatiron 2017.
Bray M et al. NIH Working Group
Report—Using Genomic Information to Guide Weight Management: From
Universal to Precision Treatment. Obesity 2016; 24:14–22.
Münzberg H, Qualls-Creekmore E, Yu S, Morrison CD & Berthoud
HR. Hedonics Act in Unison with the Homeostatic System to
Unconsciously Control Body Weight. Front. Nutr. 2016; 3:6:1-5.
Berthoud, HR. Interactions between the “cognitive” and
“metabolic” brain in the control of food intake. Physiology &
Behavior 2007; 91:486-498.
World Health Organization.
Obesity and Overweight Factsheet no. 311. Elérhető:
http://www.who.int/mediacentre/factsheets/fs311/en/ [2019.
június].
A fogyáshoz kevesebbet kell ennie és többet kell mozognia. Az étkezéssel
kapcsolatos döntéseink és a fizikai aktivitásunk számos aspektusát
azonban összetett biológiai rendszerek határozzák meg, amelyekre az
akaraterőnknek nincs befolyása.