A fogyókúra utóhatása: a súly fenn, az önbecsülés lenn

Pszichológus vagyok, ezért szeretem feltenni a „miért” kérdést: Miért hisszük el folyamatosan ezeket az ígéreteket (hazugságokat)? Nos, a helyzet az, hogy ez egy természetes folyamat. Ha problémánk van, megoldást akarunk találni rá. Minél nagyobb a probléma, annál inkább szeretnénk megoldást. Ez természetes, ezt hívjuk menekülési motivációnak („Sugározz fel, Scotty” a Star Trek rajongóknak); a fájdalmat szeretnénk megszüntetni. Megoldást akarunk, gyógymódot.

A probléma az, hogy a fogyást úgy közelítjük meg, mintha igaz lenne az, hogy bármekkora testsúlyt ledhatunk, amennyit csak szeretnénk. Ugye Ön is eljátszott már a gondolattal, hogy eléri a kitűzött vagy az ideális testsúlyt? A tudomány ezt másként látja. A testsúly nem egy viselkedésbeli dolog, és nem irányítható úgy, mint a viselkedésünk. Az étvágy komplex hormonális és agyi működés szabályozása alatt ál, és a szervezet erősen ellenáll a fogyásnak. Az elhízás – mint betegség – tudománya olyan sikertörténeteket ismer, amelyek nagyjából szöges ellentétben állnak azokkal, amikről a médiában hallunk, és amiket követni próbáltunk korábban.

Ennek két sajnálatos következménye van. Először is, azok a túlsúlyos emberek, akik szerettek volna megszabadulni ettől a feleslegtől, most valószínűleg nehezebbek, mint amikor elkezdtek erőfeszítéseket tenni a fogyás érdekében. Mennyire szomorú ez! A biológia öngólt rúgott. Másodszor, azt tapasztaljuk, hogy a fogyási kísérleteket övező kudarcok élménye rendkívül negatív pszichés hatással jár. A legtöbb embernél az önbecsülés szenvedte el az igazi vereséget. A narratíva mindig is az volt, hogy a testsúly kontrollálható, és csak akaraterőre van szüksége, hogy kevesebbet egyen és többet mozogjon. Ennyire egyszerű.

Ha tehát Önnek sem sikerült (amiről most már tudjuk, hogy nem meglepő, tekintve a genetikánk, a biológiánk, a környezetünk és az életmódunk szerepét), akkor nem csoda, hogy úgy érzi magát, mint... Hoppá, egy újabb csapás az önbecsülésére.

Ezt a kínzást abba kell hagyni. A testsúly nem viselkedésbeli kérdés, és a testméret nem bűn. Az emberek sokféle formában, méretben és színben léteznek. Nem lehet mindent egy kalap alá venni! Szerintem mindannyiunk számára – legyünk egészségügyi szakemberek vagy laikusok – nagyon fontos, hogy elfogadjuk a testi sokszínűséget. Ha elfogadjuk azt, hogy az elhízás egy betegség, és nem pedig csak egy mérlegen szereplő szám, azzal sokat segíthetünk.

Az elhízás a felesleges zsírszövet jelenlétének a következménye, amely károsítja az egészséget, a testműködést, és rontja az életminőséget. A testsúlya nem mond az Ön értékességéről semmit. Hasznosnak gondolnám a „legjobb súly” fogalmának bevezetését. A legjobb súly az a súly, amelyet a legegészségesebb és legboldogabb életvitel mellett elérhet és fenntarthat. Ha nem tud eljutni oda, ha nem tudja fenntartani, ha valami egészségtelent kell tennie ahhoz, hogy elérje, vagy csak szenved, miközben próbálja elérni, akkor ez NEM a legjobb testsúlya.

Képzeljen el egy olyan világot, amelyben nem társítanak értéket a testsúlyhoz! Ez egy jobb világ lenne. Továbbra is beszélhetünk az egészséges testsúlyról, és valójában sikeresebbek lehetünk a mérsékelt, de tartós fogyás népszerűsítésével.

Úgy gondolom, ahogy haladunk előre, itt lenne az ideje, hogy az egészséges legjobb testsúlyra összpontosítsunk, miközben a pozitív önkép fontosságát is kiemeljük. Mivel társas lények vagyunk, ezért mindig az lesz a fontos, hogy mások mit gondolnak rólunk. Ennek azonban határt kell szabni. Ahogy társadalomként fejlődünk, lehetőségünk nyílik arra, hogy a kultúránkba ágyazott hiedelmeket újraértékeljük. Ön valószínűleg túl fiatal ahhoz, hogy emlékezzen rá, de a soványság mint kulturális norma, különösen a nők esetében, nem volt mindig jellemző.                      

Az 1960-as években egy fiatal, csontsovány modell lépett a színre, Twiggy néven (keressen csak rá). Ezt megelőzően a vágyott női ideál gömbölyűbb volt (gondoljon Marilyn Monroe-ra). A társadalmi fejlődés nem arról szól, hogy felkaroljuk a sokszínűséget? Most, jobban mint bármikor, választhatunk; nem kell az életünket mások elvárásai szerint élnünk. Nagyon remélem, ahogy támogatóbb és bizonyítékokon alapuló elhízás elleni kezeléseket fejlesztünk ki, sikerül majd olyan környezetet is biztosítunk mellé, ami az önmagunk iránti tiszteletet is erősíti.

Mit jelent az önbecsülés? Nos, az önbecsülés az a megbecsülés, amit Önmaga irányába érez. Sajnálom, ha ez túl egyszerűnek hangzik. Várjon, talán még egyszerűbb meghatározás is van. Az önbecsülés Ön és Ön között van. Gyakran emlékeztetem a praxisomban megfordulókat a következőkre:                                                

• Önbecsülés nem szerezhető

• Önbecsülés nem adható

• Önbecsülés nem kölcsönözhető

• Önbecsülés nem tölthető le

• Önbecsülés nem vásárolható meg

• Önbecsüléshez MINDIG JOGA VAN

Ha sikerül segíteni az embereknek abban, hogy az elhízás kezelésével kapcsolatos képet elmozdítsák az „egyen kevesebbet, mozogjon többet” mítosztól, akkor talán sikerül majd az is, hogy elfogadjuk a testi sokszínűséget és tiszteljük egymást. Bátorítom Önt arra, hogy értékelje azt a testet, amelybe született, értékelje az elért eredményeket, és álljon ki az értékeiért és a méltóságáért, amely eredendően megilleti Önt.