A nagy fiúk nem sírnak... és más tévhitek

Ezt gender ideológiának nevezik. Az internalizált, kulturális meggyőződés rendszere, amely megmondja, hogyan érezze magát és hogyan cselekedjen.

A hagyományos férfias ideológia olyasmi, mint: A férfiaknak soha nem szabad gyengeséget mutatniuk vagy nőies dolgokkal foglalkozniuk; sőt kalandos életet kell élniük, melynek olykor a durvaság is része lehet, sikerre kell törekedniük, és „kősziklának” kell lenniük egyfajta „kemény-legény” mentalitással.

Azt gyanítom, hogy a legtöbb férfi, aki ezt a bekezdést olvassa, felismeri ezeket az attitűdöket. De mennyire hisz benne és követi az ilyen típusú hozzáállást? És lehetséges az, hogy ha így tesz, az inkább káros lehet Önre nézve, mint előnyös?

Pszichológus vagyok, és úgy gondolom, hogy a viselkedés megértése – nem pedig az ítélkezés – az alapja annak, hogy változtassunk. A viselkedés megértése lehetőséget ad a reflexióra, és segít eldöntenünk, hogy mely cselekvési mód visz minket közelebb ahhoz a személyhez, akivé a leginkább válnánk.

Hogyan értelmezzük tehát a társadalmi normák betartására irányuló vágyunkat?

Mindannyian tudjuk, hogy az emberek túlélési ösztönökkel rendelkeznek. Erre általában a fizikai túlélés tekintetében gondolunk. De tudja mit? A fizikai túlélésen felül a szociális túléléshez is vannak ösztöneink.

Az emberek szociális „állatok”. Szeretnénk beilleszkedni, és elkerülni az elutasítást. Éppen ezért nem meglepő, hogy szabályrendszernek kell lennie arra vonatkozóan, hogy mi az, ami rendben van, és mi az, ami nem.

Lehetséges, hogy olyan hiedelmeket alakított ki, amelyek akadályozzák testsúlya kezelésében?

És akkor mi van? Jelent ez bármit is? Nos, fontolja meg! Úgy tűnik, hogy a férfiak máshogy értelmezik a testsúlytöbblet mértékét, a nőkhöz viszonyítva. Szinte sosem hallani, hogy egy férfi megkérdezi a nőpartnerét: „Ebben kövérnek tűnök?”

Az viszont nem megy ritkaság számba, hogy egy férfi a hasát ütögetve kihúzza magát és azt mondja: „Mindig is nagy, erős fickó voltam.”

Még ha a férfiak el is ismerik a túlsúlyukat, kevésbé valószínű, hogy egészségügyi problémákhoz kapcsolják, mint ahogy az a nőknél jellemző. És a férfiak esetében kevésbé valószínű, hogy megpróbálják kezelni a testsúlyukat.

Jó, de mit akar ezzel mondani? Jó kérdés! Mert az elhízás a világ minden táján növekszik. Meglepődne, ha tudná, hogy az 1946-1964 között született férfiak között 1950 óta minden évtizedben 29%-kal nőtt az elhízás gyakorisága? Ez valóban sokkoló statisztika.

Képzelje el, hogy nem elégedett a testsúlyával; emiatt rosszul érzi magát a bőrében. Ennek az érzésnek az elfojtása semmin sem változtat, csak fokozza a testsúlyával kapcsolatos problémáját, és még rosszabbul érzi magát. Önképünk elég súlyos pofonokat kap az ilyen ördögi körben.

Egyeseknél az úgynevezett „imposztor szindróma” is kialakul. Kívülről erős, belül pedig sérült.

Rendben, tehát a férfiak valamilyen okból csendben szenvednek, és rosszul érzik magukat attól, hogy semmi sem változik.

Most azonban, hogy a sérülésekhez még a sértések is hozzáadódnak, a fejlett országokban a férfiak esetében nagyobb a kockázata annak, hogy szinte az összes krónikus betegség kialakul: Tüdőrák, májbetegség, szívbetegség, stroke, és igen, az elhízás.

A férfiak sztresszre adott  elsődleges válasza arra hajlamosít, hogy ne fogadják el a probléma létezését, és ne kérjenek segítséget. Ez az, amikor a túlélési ösztön működésbe lép. Ösztönösen az örömöt és a fájdalom elkerülését célozzuk meg. A leggyakoribb megküzdési stratégia a Menekülés vagy az Elkerülés.

Tehát mit teszünk ezzel kapcsolatban? Szerencsére az alapértelmezett Elkerülésen túl is vannak lehetőségek.

A stresszre adott válasz négyféle lehet:

A stresszhez társuló érzelmek kétféleképpen kezelhetők: vagy elnyomással (az érzelem minimalizálása – represszió), vagy azzal, hogy közvetlenül ezekre összpontosít (érzékenyítés).

Ezek a válaszok mintázatot alkotnak;

• A harcolj/menekülj jól társul a represszióval, és összefügg azzal, amit cselekvésközpontú megküzdésnek nevezünk.
  
• A gondoskodj/oltalmazz jól társul az érzékenyítéssel, és összefügg azzal, amit érzelemközpontú megküzdésnek nevezünk.

Itt nincs jó vagy rossz. Szeretném, ha úgy gondolna a stresszre adott reakciókra, mint választási lehetőségekre. Ha az A terv nem működik, fontolja meg a B tervet.

Ha a férfiak hajlamosak a cselekvésközpontú megküzdésre, továbbá hajlamosak elnyomni az érzelmeket és inkább a harcolj/menekülj utat választják, akkor vannak választási lehetőségek. Nyitottnak lenni az érzések kifejezésére, és az önmagunkkal és másokkal való foglalkozásra összpontosítani, a választások világát nyitja meg a számunkra.

A választási lehetőségek jók, mert az elhízás komplex betegség; nem egyszerűen a rossz személyes döntések és az akaraterő hiányának az eredménye. Sokkal inkább a biológiai, genetikai, társadalmi és környezeti (és személyes) tényezőket tükrözi.

Ezért van az, hogy krónikus betegségként értelmezzük. Mint minden krónikus betegséget, ezt sem lehet egyedül kezelni.

Mit tehet ez ügyben? Az elhízás kezelésével kapcsolatos kutatások során azt látjuk, hogy a legtöbb vizsgálatban a nők száma meghaladja a férfiak számát. Ez megnehezíti azt, hogy segítsünk a férfiakon.

Sok tipikus elhízás kezelését célzó program esetében úgy tűnik, hogy nem ismerik fel a férfiak szükségleteit, mert a nőkre koncentrálnak. De azért voltak sikerek is.

Nézzünk meg két, közvetlenül a férfiakra irányuló, súlykontrollal kapcsolatos vizsgálatot. Az egyiket FFIT programnak (Football Fans in Training – focidrukkerek edzése) hívták, ahol futballstadionokban tartották a programot a résztvevők számára.

A másik neve HAT TRICK volt, és egy félprofesszionális hoki stadion öltözőit használták a férfi célközönséggel való kapcsolattartásra.

A kutatások szerint azok a programok vonzóbbak a férfiak számára, amelyekben

• hasonló gondolkodású férfiakkal folytatott csoportos interakciók vannak
• humort használnak a program végzése során
• egyfajta versengés jellemző és
• a testmozgásra és a táplálkozásra egyaránt összpontosítanak

De mi van akkor, ha Ön nem fogadja el azt a koncepciót, hogy az elhízás krónikus betegség, amely megérdemli, hogy így is kezeljék, és orvosi segítségre lehet szükség? Akkor mi van?

A metaforák rajongója vagyok, ezért engedje meg, hogy egyet itt alkalmazzak. Ahelyett, hogy betegnek vagy gyengének látná magát, akinek segítségre van szüksége, hajlandó lenne inkább sportolóként tekinteni önmagára?

A sportolóknak edzőkre van szükségük. Nagyon kevés sportoló jut el edző nélkül a csúcsra. Sőt, az elit sportolóknak egy egész edzői csapatuk van. Tudná ezt úgy szemlélni, mint utat a jobb testsúly és egészség felé ?

Olyan, mintha egy hosszú, szezonon kívüli időszak után visszatérne az edzéshez.

A sporthoz hasonlóan, az, hogy az egészségügyi csapat kikből áll, az egyéni szükségleteitől és az egészségi állapotától függ. De általában elhízás elleni gyógyszerekre szakosodott orvost, táplálkozási szakértőt, a testmozgási szakértő fiziológust és egészségpszichológust is magában foglalhat. 

Orvosa értékelheti a testsúlyának az egészségére gyakorolt hatását, segíthet a személyre szabott testsúlykontroll terv kidolgozásában, gyógyszereket és/vagy műtétet ajánlhat, ha szükséges.

A táplálkozási szakemberek segíthetnek az egészséges étrend és a kalóriacsökkentő módszerek megtalálásában az egészségesebb testsúly elérése érdekében. A mozgásterápiás szakemberek segíthetnek kialakítani a személyre szabott testmozgás tervét. A pszichológus pedig segít a viselkedés megváltoztatásában és az egészséges önbecsülés előmozdításában.

Végszóként tehát, kezdje el összeállítani az egészségügyi csapatát. Ha pedig a Kanadában megszokott kifejezést szeretné használni, tartsa a botját a jégen.