Mitől férfi a férfi? Egyensúlyozás a férfiasság, a társadalmi normák és
az elhízás között
Mit jelent a modern világban férfinak lenni? A társadalom férfiak
felé irányuló, egymásnak ellentmondó üzenetei és elvárásai nem csak az
érintettek identitás érzetét zavarhatják meg, hanem az egészségükre is
hatással lehetnek. Ha ehhez még hozzáadjuk a testképet érintő
társadalmi nyomást, könnyedén egy kilátástalannak tűnő ördögi körben
találhatjuk magunkat. A továbbiakban Ian Patton néhány válaszát
olvashatjuk azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet egyensúlyt teremteni
a férfias szerep és az egészség között, hogyan kérhet segítséget, és
hogyan lehetséges visszatalálni az ember valódi személyiségéhez.
Ian Patton
2020. augusztus
„Férfiként a testem volt a legnagyobb értékem és a legnagyobb hibám
egyben.”
-Ian Patton
Mindig is én voltam a „nagydarab fiú”. Úgy nőttem fel, hogy én voltam
a kövér kisfiú az iskolában, és ez a címke végigkísért a
középiskolában, az egyetemen és felnőttként is.
Mindig is tudtam, hogy más vagyok, és mindig is kényszerét éreztem
annak, hogy valamit tegyek ez ellen. Ugyanakkor erősen hatottak rám az
egymásnak ellentmondó üzenetek a férfiassággal, a férfiak egészségével
és a testemmel
kapcsolatban. Férfiként a testem volt a legnagyobb értékem és a
legnagyobb hibám.
Az életemre visszatekintve egyértelmű, hogy a férfi szereppel
kapcsolatos hiedelmeim nagyban hozzájárultak a betegségem
előrehaladásához.
Megosztom
Úgy nőttem fel, hogy én voltam a kövér kisfiú az iskolában, és ez a
címke végigkísért a középiskolában, az egyetemen és felnőttként is.
Csukja be a szemét, és utazzon vissza időben velem a 90-es évek
elejére. Képzeljen el egy 10 éves fiút, aki arról álmodozik, hogy
Power Ranger vagy Tini Ninja lesz. Donkey Kong-ot játszik a Super
Nintendo-n, és neonszínű pólóban sportol.
Mit ért meg ez a kisfiú a
világban való helyéről? Milyen képet kap arról, hogy mivel jár fiúnak
lenni, majd férfivá válni?
Egy olyan társadalomban,
közösségben és otthonban nő fel, amely arra tanítja őt, hogy nagynak,
erősnek,
bátornak és agresszívnak lenni érték. Azt tanulja meg, hogy
felelősségteljesnek, megbízhatónak, védelmezőnek és családfenntartónak
kell lennie. Azzal a tudattal nő fel, hogy ezek a férfias tulajdonságok.
A kívülállóság érzése
De mi van akkor, ha valahogy mégsem illeszkedsz bele ebbe a mintába?
Mi van akkor, ha a tested nem pont olyan, mint a hagyományos férfias
ideál? Mi van akkor, ha az egész világ csak egy nagy testet lát, ha
rád néz? Egy kövér embert, aki más, mint a többiek.
Hogy egyszerre bátorítanak arra, hogy legyek nagy és használjam ki a
testi adottságaim, miközben az a közvélekedés, hogy fogyatékos és
hibás vagyok a méreteim miatt. Hogy olyan erőt sugárzó beceneveket
kapok, mint például a Bika vagy a Tank, de sokszor aláznak meg olyan
nevekkel, mint például „hájas”, „malacka” vagy „kövér disznó”.
Megosztom
„Az életemre visszatekintve egyértelmű, hogy a férfi szereppel
kapcsolatos hiedelmeim nagyban hozzájárultak a betegségem előrehaladásához.”
Vékony határvonal van a pozitív, mindenre képes, bálványozott férfi
szerep és a rettenetes, szégyellnivaló, óriási nagy test között. A vegyes
üzenetek rendkívül zavaróak lehetnek: „Nagyobbnak és erősebbnek
kell lenned, habár fogynod sem ártana, és lehetnél picit kisebb, mert
ez már túl nagy.”
Ami ezt az üzenetet még károsabbá és veszélyesebbé teszi, az az a
tény, hogy valójában nincs egyértelmű válasz arra, hogyan hozd helyre
magad, hogy visszabillenjen a mérleg a nagy, erős férfias kép felé.
Mindössze ezt kapod: „Légy férfi, próbáld keményebben, emelgess
súlyokat, izzadd ki” és hasonlók.
A sport megvédett
Elhízottként felnőve szerencsésnek mondhatom magam, hogy volt
lehetőségem részt venni olyan elfoglaltságokban, ahol a méretem előnyt
jelentett. Kiemelkedtem az olyan sportokban, mint a hoki, baseball,
rögbi, amerikai foci és szabadfogású birkózás, és ezek egytől egyig
megerősítették azt a képet, amiről nemrég beszéltem - hogy erősnek és
aggresszívnek kell lennem.
Több szempontból is mondhatom, hogy ezek az elfoglaltságok mentettek
meg. Megvédtek attól, hogy azt a fajta diszkriminációt,
előítéleteket és bántalmazást éljem át, mint amit néhány hozzám
hasonló társam tapasztalt.
Jó voltam egy sportágban, és körülvettek emberek, akik a
„nagyfiúként” szurkoltak nekem - mindez magabiztosságot, önbizalmat,
pozitív közösségi élményeket, és ami a legfontosabb, barátokat hozott nekem.
Megosztom
„Vékony határvonal van a pozitív, mindenre képes, bálványozott férfi
szerep és a rettenetes, szégyellnivaló, óriási nagy test között. A
vegyes üzenetek rendkívül zavaróak lehetnek.”
Igen, a testsúlyom miatti bántalmazást ugyanúgy megtapasztaltam, mint
bármely más kövér kisgyerek. A gyerekek gonoszak voltak, csúfoltak és
lökdöstek, kegyetlen tréfákat űztek velem. Egy pillanatig sem hagyták,
hogy elfelejtsem, ki vagyok valójában: más, mint ők.
Amikor a bántalmazás erőszakossá fajult, arra tanítottak, hogy
védjem meg magamat és másokat - ha kell, erőszakkal. Az
erőszakoskodókat gyorsan helyretettem, akik utána csak ritkán
bántottak újra.
A kétélű kard
Visszatekintve, annak a hátránya, hogy a férfiasság sztereotip
eszményének világában nőttem fel, duplán is érintett: Amellett, hogy
valószínűleg hozzájárult a betegségem előrehaladásához, abban is
akadályozott, hogy segítséget kérjek.
Így nézett ki a dolog: Egyrészt arra biztattak, hogy legyek még
nagyobb (egészen addig a pontig, ahonnan már nem volt visszaút).
Másrészt pedig arra is megtanítottak, hogy férfiként ki kell állnod
magadért, és neked
kell helyrehoznod magad. Ne kérj segítséget. Ha segítséget
kérsz, gyenge vagy - és a társadalom nem azt várja el tőled, hogy
gyenge légy.
Megosztom
„Annak a hátránya, hogy a férfiasság sztereotip eszményének világában
nőttem fel, duplán is érintett: Amellett, hogy valószínűleg
hozzájárult a betegségem előrehaladásához, abban is akadályozott,
hogy segítséget kérjek.”
Kétségtelen, hogy férfiként könnyebb elfogadtatni magunkat, és megtalálni,
hogy mihez kezdjünk a testünkkel. A társadalom szemében
elfogadhatóbb az, ha mi hordozzuk a plusz kilókat, mint ha egy nő
teszi ugyanezt, és sokkal kevésbé érnek inzultusok minket a súlyunk
miatt. Ugyanakkor a férfiak kevésbé képesek elfogadni annak a
gondolatát, hogy az elhízásuk miatt ők “betegek”, és segítségre szorulnak.
Ha mindehhez még hozzáadjuk az attól való félelmet, hogy férfiként a
gyengeség jeleit mutatjuk, eljutunk ahhoz a gyakran előforduló
helyzethez, hogy nem keresünk és nem is kapunk gyógymódot az
elhízásunkra - pedig már régen szükség lenne rá.
Ó, az irónia…
Olyasvalakiként, aki sportos volt és érdekelte az emberi test és a
tudományok, az egyetemen kineziológiát tanultam - ami az emberi test
mozgatásának tudománya. Miközben a betegségem egyre jobban haladt
előre, én folytattam az egészséggel, a táplálkozással és a
testmozgással kapcsolatos tanulmányaimat.
PhD fokozatot szereztem az elhízás
témájában. A sors iróniája, hogy ekkor, a tanulmányaim csúcsán voltam
a legbetegebb - a súlyom meghaladta a 160 kg-ot. Magas volt a
vérnyomásom, súlyos alvási apnoém volt, és azt éreztem, hogy a zsír
kiszívja belőlem az életet.
A link with your BMI result has been sent to the email address.
An error has occured. The email wasn't sent.
Én, aki ennek szenteltem a tanulmányaimat, nem tudnék tenni valamit
az elhízásom ellen? A testem azt üzente a világnak, hogy a tudás
egyértelműen nem elég.
A legtöbb emberhez hasonlóan a diéta
és testmozgás kultúrájában hittem. Ragaszkodtam ahhoz az
elképzeléshez, hogy akaraterővel és elszántsággal megszabadulhatok az
elhízástól. Ha eleget éheznék és eleget izzadnék, és ha elég
kellemetlenséget el tudnék viselni, vagy ha igazán akarnám… akkor
meggyógyíthatnám magam.
Megosztom
„A férfiak nem igazán fogadják el annak a gondolatát, hogy »betegek«,
és hogy segítségre szorulnak az elhízás miatt.”
Mivel teljesen leragadtam a „segíts magadon” gondolatánál, nem voltam
hajlandó elhízásomra betegségként
tekinteni. Engedtem, hogy az egóm és a „macsó” világlátásom miatt csak
később kapjak megfelelő
kezelést. Engedtem, hogy a makacsságom miatt egyre betegebb
legyek. Majdnem az életembe került.
Annyira beteg voltam, hogy minden reggel azt kérdeztem magamtól,
hogy vajon ma lesz-e az a nap, amikor a zsír meg fog ölni. Elkezdtem
azon töprengeni, hogy a gyermekeim hogyan fognak majd boldogulni az
apjuk nélkül.
Nem csak én vagyok ilyen helyzetben. Annyi férfi van szerte a
világban, aki egyszerűen figyelmen kívül hagyja vagy visszautasítja
azt a gondolatot, hogy törődjön a saját egészségével, mert nem túl férfias
dolog segítséget kérni. Legyen szó elhízásról, mentális
egészségről, krónikus
betegségek szűrővizsgálatáról… Hosszú a lista.
Csak azt remélhetjük, hogy hozzám hasonlóan ők is felismerik, hogy a
túlélés záloga, ha félre tesszük a büszkeségünk és keményen
szembenézünk a problémákkal.
Megosztom
„Annyi férfi van szerte a világban, aki egyszerűen figyelmen kívül
hagyja vagy visszautasítja azt a gondolatot, hogy törődjön a saját
egészségével, mert nem túl férfias dolog segítséget kérni.”
2014-ben az elhízásom
kezeléseként gyomor-bypass műtéten estem át. A műtét előtti
időszak elég intenzív volt, számos találkozóval és megbeszéléssel. Az
első orientációs foglalkozásomon közel 50 ember vett részt, akik közül
mindössze 3 volt férfi.
Ha végiggondolom, hogy kikkel találkoztam a várótermekben, miközben
tovább folytattam ezeket a találkozókat, ez egyre kevésbé tűnt
szokatlannak. Számos támogató csoport közösségének is tagja
vagyok, és ezekben is 5 tagból legfeljebb 1 férfi.
Ha viszont megnézzük, hogy társadalmi szinten milyen arányban fordul
elő az elhízás a két nemre vonatkoztatva, nem ugyanezt a képet látjuk.
Ez annyit jelent, hogy a férfiak nem keresnek
kezelési lehetőséget és nem kérnek segítséget. Ismerve a
betegség összetett és krónikus mivoltát, attól tartok, hogy a legtöbb
férfi hasonlóan reagál rá, ahogy én tettem – hagyják, hogy a
betegség rosszabbodjon, valami olyan feltételezés miatt, hogy
a segítségkérés a gyengeség jele.
Más betegségekhez kapcsolódóan (például a mentális egészség
területén) felfedezhetők arra irányuló erőfeszítések, hogy lebontsák
azokat a stigmákat, amelyek a férfiak
segítségkérését övezik. Ugyanerre van szükség az elhízás és a
rendelkezésre álló különböző
kezelések kapcsán is.
A férfiaknak fel kell ismerniük, teljesen normális dolog, ha
segítséget kérnek.
Megosztom
„Semmi sem férfiasabb annál, mint elég bátornak lenni ahhoz, hogy
vállaljuk a sebezhetőségünk, vagy mint nyíltan beszélni az egészségünk
minden aspektusáról.”
Visszatalálni a valódi önmagunkhoz és segítséget kérni
Ehhez arra lesz szükség, hogy egy férfinak több arca is legyen. Egy
férfi lehet erős és okos úgy is, hogy emellett mások erejére és
tudására is támaszkodik – különösen, ha az egészsége a tét.
Több olyan férfira van szükség, akik hallatják a hangjukat. És több
olyan férfira is szükségünk van, akik utat mutatnak, és jó példával
járnak elöl abban, hogy az elhízással
való küzdelem nem olyan probléma, amivel egyedül kell szembenézni.
Mert az igazság az, hogy semmi sem férfiasabb annál, mint elég
bátornak lenni ahhoz, hogy vállaljuk a sebezhetőségünk, vagy mint
nyíltan beszélni az egészségünk minden aspektusáról.
Az Ön testtömegindexe (BMI) a testsúlyából és a magasságából számított
érték. Ez nem kifejezetten a testzsírszázalékra utal, viszont könnyedén
megmutatja, hogy testsúlya az egészséges vagy az egészségtelen
tartományba esik-e.
The site you are entering is not the property of, nor managed by,
Novo Nordisk. Novo Nordisk assumes no responsibility for the content
of sites not managed by Novo Nordisk. Furthermore, Novo Nordisk is not
responsible for, nor does it have control over, the privacy policies
of these sites.